|
|
|
Tokod, vasútállomás |
A tizenvágányos állomáson hajdanában nagy élet lehetett, most egy árva teherkocsit sem lehet itt látni |
|
|
|
Némi útbaigazítás után elindulunk a bánya felé, de már messziről látszik, hogy jó felé megyünk |
Némi gyaloglás után jobbra fordulunk, a tábla útbaigazít minket |
A bejáratnál ez az érdekes kinézetű motoros hajtány(?) fogad |
|
|
|
Kívül-belül lefotózom, bár nem ülök bele, mert még utcai ruhában vagyok |
|
|
|
Pár lépés után a táró tetejéről ez a látvány fogad |
Az iménti csillék immár testközelből |
|
|
|
Kicsit hátrábbról jól látszik, hol fogunk a föld alá bújni |
A két sínpár a kerítés mögött valaha balra fordult a nagyvasúti átrakó felé |
Előtérben az újabb, háttérben a régi bánya bejárata. A kettő párhuzamosan húzódik egymás mellett |
|
|
|
Persze hogy az érdekel, ahová nem fogunk bemennei! :-) |
Ha ez a bejárat mesélni tudna... |
Befotózom a faajtó felett... |
|
|
|
...és persze alatta is |
De térjünk vissza látogatásunk tárójához! |
Megbeszélés, térképnézegetés, valamint átöltözés után 3/4 10-kor gyalogosan elindulunk a bányába |
|
|
|
Furcsa érzés fog el, még nem jrtam ilyen helyen... |
Rögtön bele is botlunk két itt szolgált villamos mozdonyba |
|
|
|
A baloldali felsővezetékről táplálkoznak, amíg tudnak |
A második gép a túloldalról |
Nem mai darab, de elvileg még működhetne |
|
|
|
Ebben a népeskocsiban szállították a bányászokat, nem volt valami kényelmes ebben az utazás, mert 14-15 embernek kellett benne elférnie |
Villanymotoros csörlő és egyéb berendezések |
Öt percnyi gyaloglás után egy lefalazott járatot találunk. Mögötte egy függőakna volt, azon át hozták fel a lejjebb lévő vágatokból kitermelt szenet.
A jobb oldali sínpár ide vezetett be, egyenesen tovább már csak egy vágány vezet |
|
|
|
Az előző, íves alakú járat másik vége. Az üres csilléket itt tolták be, a másik végén rakottan húzták ki azokat a kijárat felé |
Kint tombol a kánikula, idelent egy pulóverben is fázom!
A törékeny szalmacseppkövek az állandóan csöpögő víztől keletkeztek |
Nemsokára egy óvóhelyhez érünk. Kísérőnk elmondása szerint itt régen napokat is eltöltöttek :-o |
|
|
|
A falon nem pókháló, hanem valami fonalgomba éldegél, az ajtótokról pedig csöpög a pára |
Újabb felhagyott vágat |
Fél órája halad a csapat. Figyelni kell, hogy hová lépünk, mert alattunk vízgyűjtő csatorna húzódik, a rajta lévő fedlapok pedig nem mai darabok... |
|
|
|
Szalmacseppkő-csoportosulás |
A látszat csal! Ez nem hó, hanem vattaszerű penész, ami az itt uralkodó mikroklímának köszönhetően keletkezett és köszöni jól elvan :-) |
|
|
|
Akárcsak ez itt a boltozat alatt! Akkorára nőtt, hogy szinte lefolyik a deszkáról. :-o |
Egy összekötő folyosón átmegyünk a régi táróba |
|
|
|
Ott ezen a csövön keresztül nyomják a halastóba a nem zárt vízkivételi helyekről származó "szennyvizet" |
A bejárat felé fordulva itt jól látható, hogyan néz ki egy tömedékelt táró |
Kettős haszna van: el lehet tüntetni benne egy csomó meddőt, és ha netán beszakad a boltozat, nem tud magasan beomlani |
|
|
|
Újabb három felhagyott vágat |
|
|
|
Könyörtelenül enyésző csille... |
Vesztét karimatörés okozta |
Használt csövek egy rakoncás kocsin |
|
|
|
Innentől nincs felsővezeték, mert "megélhetési tolvajok" ellopták! :-/ |
Másfél kilométerre vagyunk a bejárattól |
Lefalazott vágat |
|
|
|
"Halló, van ott valaki?"
Egy
1967-es gyártású bányatelefon |
Még egy karimatörött csille |
Csak találunk itt szenet! :-) |
|
|
|
Komoly dúcolás van itt, mert a szén nem túl stabil anyag |
Bizony még a vastag gerendákra is óriási nyomás nehezedik... |
|
|
|
Szén a fejünk felett |
A gombák itt is köszönik szépen, jól érzik magukat |
|
|
|
Lámpafény-tapétázással, hosszú záridővel készült ez a két kép - utólag sajnálom, hogy nem készítettem több ilyet |
Itt a vacsorának való! Az agyagos talajhoz vannak tapadva |
|
|
|
Zártszelvények egy rakoncás kocsin |
Egyszerűsített kivitelű kitérő: az egyenes állású jobb oldali sínszálat csak át kell csúsztatni a bal oldalihoz |
Árpád harántvágat 2453 méternél |
|
|
|
Fotó készült az ajtóból, de ide nem mentünk be |
A csőkígyó és a pálya mentén haladtunk tovább |
2500 méternél járunk |
|
|
|
Cseppkő a betonlapon... |
...és szalmacseppkő a mennyezeten |
A fotó sajnos nem adja vissza a látványt, ez egy felfelé haladó természetes üreg |
|
|
|
És íme a kemenceiek kölcsönbe adott El9-es akkus mozdonya, melyet a vízbánya alkatrészeinek, részegységeinek szállíátáshoz vesznek igénybe |
|
|
|
Kifelé nem kell gyalogolnunk, ebben a népeskocsiban fogunk utazni! |
Jobbra egy sokadik felhagyott vágatáró |
Mi balra megyünk, át a régi vágathoz. .A kijárat felé vezető irányt egy ajtó zárja el |
|
|
|
A másik irányban a vízbánya vezérlése és elektromos rendszere található |
Szép új transzformátor |
A rendszer "lelke" - leolvasható, hogy jelenleg még csak Dorogot látják el innen vízzel, óránként 319 köbméterrel |
|
|
|
Két és fél órája vagyunk úton, jól esik a friss , hideg karsztvíz! |
Meg is nézzük honnan jön ez a cső
|
Egy lejtakna vezet lefelé, jobbra fönt a szellőztető csöve látható. Lemenni csak a légbefúvás után lehetne
|
|
|
|
Az Ágnes ereszkéhez egy brutális hangú szellőztető beindítása után lemehetünk |
62 métert lépcsőzünk lefelé, a lejtakna teljes hossza ennek a duplája.
Ott vannak lent a mélyben a szivattyúk, megközelíteni azokat csak ennek a víznek a kiemelése után lehet |
Visszatérve megtekintjük a legkisebb sugarú kisvasúti ívet, amely mindössze egy méteres! |
|
|
|
Továbbhaladva megnézünk egy rövid, lefalazatlan vágatot, ennek a végében függőlegesen vezet a felszínre a víznyomócső |
Útunk vége kb. 3600 méternél. Itt egy kb. 60 méteres létra vezet a felszínre. A tolvajok itt jöttek le a bányába, és az ellopott felsővezetéket itt cibálták fel. Azóta egy megerősített ajtó védi a bányát |
3000 méterig visszagyalogolunk, beülünk a népeskocsiba és visszatérünk a felszínre négy és fél órányi bányatúra után |