Tokodaltárói vízbánya bejárása 2007.07.21-én

Tokod, vasútállomás A tizenvágányos állomáson hajdanában nagy élet lehetett, most egy árva teherkocsit sem lehet itt látni
Némi útbaigazítás után elindulunk a bánya felé, de már messziről látszik, hogy jó felé megyünk Némi gyaloglás után jobbra fordulunk, a tábla útbaigazít minket A bejáratnál ez az érdekes kinézetű motoros hajtány(?) fogad
Kívül-belül lefotózom, bár nem ülök bele, mert még utcai ruhában vagyok
Pár lépés után a táró tetejéről ez a látvány fogad Az iménti csillék immár testközelből
Kicsit hátrábbról jól látszik, hol fogunk a föld alá bújni A két sínpár a kerítés mögött valaha balra fordult a nagyvasúti átrakó felé Előtérben az újabb, háttérben a régi bánya bejárata. A kettő párhuzamosan húzódik egymás mellett
Persze hogy az érdekel, ahová nem fogunk bemennei! :-) Ha ez a bejárat mesélni tudna... Befotózom a faajtó felett...
...és persze alatta is De térjünk vissza látogatásunk tárójához! Megbeszélés, térképnézegetés, valamint átöltözés után 3/4 10-kor gyalogosan elindulunk a bányába
Furcsa érzés fog el, még nem jrtam ilyen helyen... Rögtön bele is botlunk két itt szolgált villamos mozdonyba
A baloldali felsővezetékről táplálkoznak, amíg tudnak A második gép a túloldalról Nem mai darab, de elvileg még működhetne
Ebben a népeskocsiban szállították a bányászokat, nem volt valami kényelmes ebben az utazás, mert 14-15 embernek kellett benne elférnie Villanymotoros csörlő és egyéb berendezések Öt percnyi gyaloglás után egy lefalazott járatot találunk. Mögötte egy függőakna volt, azon át hozták fel a lejjebb lévő vágatokból kitermelt szenet.
A jobb oldali sínpár ide vezetett be, egyenesen tovább már csak egy vágány vezet
Az előző, íves alakú járat másik vége. Az üres csilléket itt tolták be, a másik végén rakottan húzták ki azokat a kijárat felé Kint tombol a kánikula, idelent egy pulóverben is fázom!
A törékeny szalmacseppkövek az állandóan csöpögő víztől keletkeztek
Nemsokára egy óvóhelyhez érünk. Kísérőnk elmondása szerint itt régen napokat is eltöltöttek :-o
A falon nem pókháló, hanem valami fonalgomba éldegél, az ajtótokról pedig csöpög a pára Újabb felhagyott vágat Fél órája halad a csapat. Figyelni kell, hogy hová lépünk, mert alattunk vízgyűjtő csatorna húzódik, a rajta lévő fedlapok pedig nem mai darabok...
Szalmacseppkő-csoportosulás A látszat csal! Ez nem hó, hanem vattaszerű penész, ami az itt uralkodó mikroklímának köszönhetően keletkezett és köszöni jól elvan :-)
Akárcsak ez itt a boltozat alatt! Akkorára nőtt, hogy szinte lefolyik a deszkáról. :-o Egy összekötő folyosón átmegyünk a régi táróba
Ott ezen a csövön keresztül nyomják a halastóba a nem zárt vízkivételi helyekről származó "szennyvizet" A bejárat felé fordulva itt jól látható, hogyan néz ki egy tömedékelt táró Kettős haszna van: el lehet tüntetni benne egy csomó meddőt, és ha netán beszakad a boltozat, nem tud magasan beomlani
Újabb három felhagyott vágat
Könyörtelenül enyésző csille... Vesztét karimatörés okozta Használt csövek egy rakoncás kocsin
Innentől nincs felsővezeték, mert "megélhetési tolvajok" ellopták! :-/ Másfél kilométerre vagyunk a bejárattól Lefalazott vágat
"Halló, van ott valaki?"
Egy 1967-es gyártású bányatelefon
Még egy karimatörött csille Csak találunk itt szenet! :-)
Komoly dúcolás van itt, mert a szén nem túl stabil anyag Bizony még a vastag gerendákra is óriási nyomás nehezedik...
Szén a fejünk felett A gombák itt is köszönik szépen, jól érzik magukat
Lámpafény-tapétázással, hosszú záridővel készült ez a két kép - utólag sajnálom, hogy nem készítettem több ilyet Itt a vacsorának való! Az agyagos talajhoz vannak tapadva
Zártszelvények egy rakoncás kocsin Egyszerűsített kivitelű kitérő: az egyenes állású jobb oldali sínszálat csak át kell csúsztatni a bal oldalihoz Árpád harántvágat 2453 méternél
Fotó készült az ajtóból, de ide nem mentünk be A csőkígyó és a pálya mentén haladtunk tovább 2500 méternél járunk
Cseppkő a betonlapon... ...és szalmacseppkő a mennyezeten A fotó sajnos nem adja vissza a látványt, ez egy felfelé haladó természetes üreg
És íme a kemenceiek kölcsönbe adott El9-es akkus mozdonya, melyet a vízbánya alkatrészeinek, részegységeinek szállíátáshoz vesznek igénybe
Kifelé nem kell gyalogolnunk, ebben a népeskocsiban fogunk utazni! Jobbra egy sokadik felhagyott vágatáró Mi balra megyünk, át a régi vágathoz. .A kijárat felé vezető irányt egy ajtó zárja el
A másik irányban a vízbánya vezérlése és elektromos rendszere található Szép új transzformátor A rendszer "lelke" - leolvasható, hogy jelenleg még csak Dorogot látják el innen vízzel, óránként 319 köbméterrel

Két és fél órája vagyunk úton, jól esik a friss , hideg karsztvíz!

Meg is nézzük honnan jön ez a cső

Egy lejtakna vezet lefelé, jobbra fönt a szellőztető csöve látható. Lemenni csak a légbefúvás után lehetne

Az Ágnes ereszkéhez egy brutális hangú szellőztető beindítása után lemehetünk
62 métert lépcsőzünk lefelé, a lejtakna teljes hossza ennek a duplája.
Ott vannak lent a mélyben a szivattyúk, megközelíteni azokat csak ennek a víznek a kiemelése után lehet
Visszatérve megtekintjük a legkisebb sugarú kisvasúti ívet, amely mindössze egy méteres!
Továbbhaladva megnézünk egy rövid, lefalazatlan vágatot, ennek a végében függőlegesen vezet a felszínre a víznyomócső
Útunk vége kb. 3600 méternél. Itt egy kb. 60 méteres létra vezet a felszínre. A tolvajok itt jöttek le a bányába, és az ellopott felsővezetéket itt cibálták fel. Azóta egy megerősített ajtó védi a bányát
3000 méterig visszagyalogolunk, beülünk a népeskocsiba és visszatérünk a felszínre négy és fél órányi bányatúra után

<- Vissza