EMKV, vagyis az Első Monorierdei Kerti Vasút a kezdetektől...

Amire 2006 novemberéig kellett várnom...
Egy felszámolt harckocsi-lőtérről sikerült 60m-nyi sínszálat megvennem.
Nem volt könnyű hozzájuk jutni, párat szószerint a föld alól kellett kibányászni. Nagy segítség volt ebben ez a leharcolt Robur!
De haza is kellett vinni a síneket, és ez nem volt egyszerű feladat!
Sikerült kölcsönöznöm egy 6 méter rakfelületű utánfutót, de a 8 méteres szálak előre és hátra lelógtak róla 1-1 métert...
Szerencsémre egy rendőr sem látott meg, de jópáran megnézték útközben a nem mindennapi szállítmányt! :-o
A méternyi darab 1888-as Witkovitz gyártmányú sínem immár nem marad egyedül... Kicsit "szedett-vedett társaság", (háromféle méret) de lényeg, hogy mindegyik gombafejű! :-D

 

Egy héttel később, november 18-án megépítettem a kerti pályát, melynek egyelőre 22 méter lett a hossza
Így a garázsból kiindulva majdnem a kerítésig tart. Az utolsó szál fokozatosan a talajszintre van süllyesztve, hogy az autóval be tudjak állni
Itt jól látható a pálya emelkedése, amelynek köszönhetően le lehet gurulni a pálya végéig
Némi irányhiba van a pályában, amit majd a lécekhez való lecsavarozás után megpróbálok korrigálni Látkép a garázstól a kapu felé

 

2007. április 15-én a leendő sziklakerthez kaptunk köveket. Ennek a kertbe szállításához praktikusan a kisvasutat vettük igénybe
Hamár volt egy rögtönzött truck-unk, elhatároztuk, hogy rendbetesszük a szomszéd felőli oldalt.
Mint jobbra a háttérben látható, sok zsalukő és néhány betonoszlop várt elszállításra - ezt a taligánkkal bajosan tudtuk volna megoldani
A hajtány futóváza jól bírta a megpróbáltatást, noha megpakoltuk rendesen. A harmadik képen látható adag 250kg súlyú!
"Leveztetésként" négy és fél vasbeton oszlopot és a zsalukő-maradványokat is elszállítottam. Felásás után szép rend lett a kerítés mellett! :-)

 

2007. április 21-e nagy nap a kisvasutam történetében, ugyanis Urbán Attila hajtánytárs Yamaha motoros hajtánya ekkor lett átállomásítva az EMKV-hoz
Felrakodás közben Másfél óra múlva már idehaza, a hajtány új telephelyén voltam
Gondolkodóba estem, hogyan kellene sínre rakni a hajtányt segítség nélkül az utánfutóról... Gyorsan meglett a megoldás: a garázs előtt megbontottam a pályát, a sínt picivel az utánfutó fölé emeltem, majd hátratoltam, hogy a sín éppen ráfeküdjön a futóra.
Legurítás előtt viszont még egy nyomtávállítás várt rám, mivel 760mm-en lett utoljára használva a hajtány
A pályát még két helyen alátámasztottam, azután lassan legurítottam a hajtányt, majd visszakötöttem a síneket
Kisfiam is nagy lelkesedéssel vette birtokba az új járművet, rögtön elkezdte a gombok funkcióit kutatni! :-) Íme a büszke hajtánytulajdonos, akinek egy újabb álma vált valóra!

 

2007.07.01.: a hajtány az átállomásítása óta pár változtatáson ment keresztül, néhány "gyermekbetegségét" is sikerült orvosolnom: működőképes lett a szalagfék, a meghajtó-lánc feszesebbre lett állítva, valamint a kilométer-óra érzékelője az első tengelyre lett áthelyezve. A hátsó lámpa kétszálas izzóval féklámpává lett alakítva, - egyelőre csak a motorfék vezérli, de a szalagfék is fogja majd. Le lettek cserélve a háttámlák; az ülések, lábtámaszok csiszolás után új lakkozást kaptak - idővel az egész hajtány új fényezést fog kapni.
De amíg tart a nyár, a gurulásé a főszerep!

 

2007. őszén térkövezés miatt fel lett szedve a pálya, a vasutam téli álmát aludta.
2008. február elsején a vasúti sztrájk miatt nem tudtam melózni menni. Délután kihasználtam a "potyaszabit" és megépítettem a hiányzó vágányszakaszt is az utcafront felé. .
Előszőr a külső sínszálat rögzítettem le a talpfákhoz. A sín hajlítását térkövekkel a másik sínszálhoz támasztott autó-emelővel csináltam.
A pálya a terasztól hátrafelé fonódott sínes lesz, hogy a nyomtávállítási macerákat megkönnyítsem magamnak. A 760-as szakasz sínhiány miatt még csupán 6 méter hosszú
A külső ív szebb lett, mint reméltem! :-) Utána a belső szálat rögzítettem a két végén, és az emelős technikával meghajlítottam, ügyelve a nyombővítésre.
A sínszálakat még több talpfához lecsavaroztam, aztán földet hordtam közéjük. Tavasszal majd be lesz füvezve - bár nekem akkor tetszene a leginkább, ha a talpfák is látszódnának, de a családra is tekintettel kell lennem...
Az autó nyomsávjainak kényszerű kialakítása miatt az egyenes vonalvezetésről le kellett mondanom és kanyargósra kellett építenem a pályát
Már kezdett szürkülni az ég, mire végeztem a takarítással, elpakolással. De nem álltam meg, hogy ki ne próbáljam a pályát, a még az ősszel kékre festett hajtányunkkal! A fiam ebből természetesen nem maradhatott ki. Húsz perc múlva a feleségem bevitte, mondván már sötétedik, de egy perc múlva hozta is vissza a gyereket, mert toporzékolt a kicsi, hogy ki akar még jönni hajtányozni. :-D

 

2008 őszén egy újabb kívánságom vált valóra! A kicsindi téglagyár felszámolásából két téglaszállító kézikocsit sikerült beszereznem
Két nap múlva már téglát szállítottak a kocsik, a nagyszülőktől gyűjtött címeres téglákat erre a kocsira pakoltam 2009 január végén kisfiam kívánságára előgurítottam a hajtányt és utánakapcsoltam az egyik kézikocsit A hajtány védett helyen, a műhelykocsiban van tárolva, az utánfutónál is használt szögvasakon tudom oda berakni

 

2009 április végén visszatértünk a téglagyárba és a felszámolás folytatásaként a hátsó szárító vágányát szedtük fel.
Én 70 méternyi sínt hoztam el a már bevált módon
Szerencsésen hazaértem a "vassal"!
Május közepén a jó időt kihasználva megépítettem a kerítésig hiányzó pálya 600-as szakaszát A kapun kívülre már legfeljebb csak repvágánnyal merészkednék! Gyermekem boldogan vette birtokba a nyúlfarknyi új szakaszt :-)

 

2011. május 28-án a naszályi téglás találkozóról nemcsak téglákat hoztam. Egyesületünk a beledi téglagyárból 3 darab 500mm nyontávú téglaszállító kocsit kapott, közülük az egyik hozzám került.
Felújítása után eredeti funkcióját fogja visszakapni, téglák lesznek kiállítva rajta.

Linkajánló a témában:

Külföldi linkek:

<- Vissza